A beköltözéskor történt egy nagyon érdekes eset. A megmaradt csempéket, a könnyebb bútor mozgatást elősegítendő, kitettük a szomszéd (lapos) melléképületének a tetejére (a jelentős lejtő miatt, a mi házunk mint egy nagy L betű "fekszik" a szomszéd házon, a másik szomszéd a mi házunkra támaszkodik). Egyszer csak szörnyű szentségelést hallottunk az érintett ablak irányából. A szomszéd bácsi, akkor olyan 85 körül járhatott, felmászott (!) egy létrára és onnan kiabált be mindenféle szépet, hogy az ilyen -olyan fővárosi fajtánkat, hogy odatettük a csempéket. Először próbáltam csitítani és elnézést kérni, hogy nem kértünk engedélyt, hogy kitegyük azt a pár csempét a tetőre, de csak ideiglenesen gondoltuk, az adott napra. Nem sikerült...néhány perces szitkozódás után, lemászott, mi először ledöbbentünk, majd nevettünk, hogy jó lenne 85 évesen is ilyen magas létrára felmászni. Nemsokára megjelent az egyik rokona és elnézést kért, mi is, így szent volt a béke. Másnap reggel Kriszta nyitotta a redőnyöket és az egyik igencsak szorult, addig erőlködött, hogy az megugrott, kiugrott a zsanérból és lezuhant (fém, kb. 30 éves darab) a járdára, pont ott, ahol a bácsika szokott üldögélni. Szerencse, hogy éppen akkor hideg reggel volt és nem ült ott és nem is járt arra senki. Biztosan agyonütötte volna. Később kibékültünk, megengedte, hogy kitegyük a ruhaszárítót a tetőre (nincs teraszunk) és kedvesen elbeszélgetett velünk. Sajnos azóta már meghalt. A felesége, Nina egy rendkívül kedves néni. Mindig ideadja a testvérétől kapott zöldségek nagy részét és mindig elmondja, hogy mennyire örül, hogy hallja a gyerekeinket rohangálni és kiabálni a feje felett, nincs az a borzalmas csend. Legutóbb kaptunk tőle hatalmas paradicsomokat és egy pár padlizsánt. Ezért jön a padlizsános tészta receptje (nem megyek át gasztroblogba, de az olaszországi tartózkodáshoz ez is hozzátartozott) . Grazie zia Nina!
| A hatalmas, tenyérnyi paradicsomok és a padlizsán |
Pasta al sugo di melanzana
Serpenyőbe tegyünk olívaolajat és egy cikk meghámozott fokhagymát.
