Padlizsán-projekt - Progetto melanzana

Az olívaolajról rengeteg oldalon olvashattok, ezért erről nem is szeretnék hosszasan írni. A lényeg, és ezt bizonyára Ti is tudjátok, hogy a mediterrán, az olasz konyha alapvető hozzávalója az olívaolaj. Elérhető áron Magyarországon is lehet már jó minőségű olívaolajat kapni. A jó minőség alatt az extraszűz olívaolaj értendő. Nálunk leginkább az extraszűz olajat vásárolják, a sansa minimális mennyiségben fogy. Az extraszűz kifejezés onnan ered, hogy az első préselésből származik és különleges feltételekkel kerül feldolgozásra (bogyók tisztasága, 24 órán belüli feldolgozás, sem hő-, sem vegyi kezelést nem kap, stb.), minden további préselés „rontja” az olívaolaj minőségét. A sansa/pomace pedig azt az anyagot jelöli, amit a többszörös olajbogyó préselésből megmaradt olívapépből vegyi úton nyernek ki. Ehhez adnak minimális mennyiségben extraszűz olajat, hogy meglegyen a feeling és eladják olívaolajként. No comment. Senkit nem szeretnék lebeszélni erről, mindenki döntse el, melyiket szeretné használni. De azt tudni kell, hogy egy liter igazi olívaolaj nem kerülhet 400-500 Ft-ba. Ha jót akarunk magunknak/családnak/barátoknak, akkor minőségi olívaolajat veszünk. 

Pár éve Sipiccianoban az egyik hölggyel beszélgetve, felmerült, hogy akár vehetnénk is „háztáji” olívaolajat. A nagy lelkesedés vége az lett, hogy vettünk 2 megtermett üvegnyi olívaolajat és úgy gondoltuk, Magyarországra is hozunk belőle. Pofás kis csatos üvegekbe tettük és (szerintünk) bombabiztos csomagolásban betettük a csomagtartóba. 

Sűrű, "háztáji" préselt olívaolaj

Nem gondoltunk mi semmi rosszra, amikor az autó lökhárítója érdekesen fénylett. De aztán egy pihenőnél már láttuk, hogy ez a tompa fény, mely akkor már csöpögéssel is együttjárt, nem a véletlen műve. Vagy a csatos üveget nem bírta az olaj és kitágulva a melegtől, helyet keresett, vagy hozzáütődött valamihez, de tény, hogy az üveg szinte szétrobbant a csomagtartóban. A hatás és a szag drámai volt. De nem mondtunk le a sűrű, frissen préselt olívaolajról, csak a csomagolástechnikán kellett csiszolni. 

Végre elérkezett a kerti sütések ideje és most ismét egy kipróbált, bevált, könnyen elkészíthető és nyári recept írok le. Az ötletet az adta, hogy néhány évvel ezelőtt útban Olaszországba megálltunk ebédelni és akkor ettünk egy mozzarellás-padlizsános szendvicset. Annyira ízlett, hogy ezt megpróbáltuk mi is elkészíteni. Eddig a sütőben sütöttük meg a padlizsánt, de az idén kipróbáltuk, hogy a szabadban grillezzük. Szóval szabad tűzön grillezzük a padlizsánt, egy zsemlébe tesszük mozzarellával és jól meglocsoljuk olívaolajjal. És ezzel el is készült az ebéd. A képeken pizzakenyérrel tálalva, olívaolajjal jól meglocsolt változatot láthattok (bár tükörtojásnak látszik :-). Buon appetito!

Pasta al sugo di melanzana- Padlizsános tészta

A beköltözéskor történt egy nagyon érdekes eset. A megmaradt csempéket, a könnyebb bútor mozgatást elősegítendő, kitettük a szomszéd (lapos) melléképületének a tetejére (a jelentős lejtő miatt, a mi házunk mint egy nagy L betű "fekszik" a szomszéd házon, a másik szomszéd a mi házunkra támaszkodik). Egyszer csak szörnyű szentségelést hallottunk az érintett ablak irányából. A szomszéd bácsi, akkor olyan 85 körül járhatott, felmászott (!) egy létrára és onnan kiabált be mindenféle szépet, hogy az ilyen -olyan fővárosi fajtánkat, hogy odatettük a csempéket. Először próbáltam csitítani és elnézést kérni, hogy nem kértünk engedélyt, hogy kitegyük azt a pár csempét a tetőre, de csak ideiglenesen gondoltuk, az adott napra. Nem sikerült...néhány perces szitkozódás után, lemászott, mi először ledöbbentünk, majd nevettünk, hogy jó lenne 85 évesen is ilyen magas létrára felmászni. Nemsokára megjelent az egyik rokona és elnézést kért, mi is, így szent volt a béke. Másnap reggel Kriszta nyitotta a redőnyöket és az egyik igencsak szorult, addig erőlködött, hogy az megugrott, kiugrott a zsanérból és lezuhant (fém, kb. 30 éves darab) a járdára, pont ott, ahol a bácsika szokott üldögélni. Szerencse, hogy éppen akkor hideg reggel volt és nem ült ott és nem is járt arra senki. Biztosan agyonütötte volna. Később kibékültünk, megengedte, hogy kitegyük a ruhaszárítót a tetőre (nincs teraszunk) és kedvesen elbeszélgetett velünk. Sajnos azóta már meghalt. A felesége, Nina egy rendkívül kedves néni. Mindig ideadja a testvérétől kapott zöldségek nagy részét és mindig elmondja, hogy mennyire örül, hogy hallja a gyerekeinket rohangálni és kiabálni a feje felett, nincs az a borzalmas csend. Legutóbb kaptunk tőle hatalmas paradicsomokat és egy pár padlizsánt. Ezért jön a padlizsános tészta receptje (nem megyek át gasztroblogba, de az olaszországi tartózkodáshoz ez is hozzátartozott) . Grazie zia Nina!

A hatalmas, tenyérnyi paradicsomok és a padlizsán

Pasta al sugo di melanzana

Serpenyőbe tegyünk olívaolajat és egy cikk meghámozott fokhagymát.