Ismét itt vagyunk, visszajöttünk Olaszországból és el is készült
az első videoklip a kirándulásainkról, melyet itt találtok:
Bagnaia és a Villa Lante
Olaszországban a tavasz idén nem kényeztetett el
minket, voltak naposabb és szelesebb, hidegebb napok (sőt, mivel
Sipicciano magasan épült, ezért reggel még köd is volt !!!). Az
egyik ilyen nap délutánján, mikor nem is tudtuk, merre induljunk,
gondoltunk egyet és elmentünk a Viterbo mellett található Bagnaia
városba. Annyit tudtunk egy szórólapról, hogy van ott egy szép
park szökőkutakkal. Az az igazság, hogy a két örökmozgó,
hemzsegő fiúnkat legjobban az ilyen szaladgálós, felmászós,
vizezős helyek kötik le, melynek eredményeként farkasétvággyal
esznek és édesen alszanak éjszaka. Egyébként is megviseli őket
(és ezáltal minket is) az, hogy ott nincs tévé, nincs komputer
(internet) és nincs kert, ezért minden napra szervezni kell nekik
valami mozgásos programot. A városba érve viszonylag könnyen
megközelíthető helyen lehet leparkolni és úgy döntöttünk,
hogy először a várost nézzük meg. Kedves kisváros, kíváncsi
gyerekekkel és a padon üldögélő öregekkel, tipikus, Tusciára
(Tuscia- Lazio tartomány északi része) jellemző házakkal.
Rövid
séta után eljutottunk a Villa Lantéhoz (a XVI. században épült), mely már belépéskor
kellemes csalódást okozott, hiszen csak 5 euró a belépő
felnőtteknek és a gyerekek nem fizettek (a közeli Parco dei Mostri
belépője igencsak húzós egy négytagú családnak-nézd meg az kapcsolódó videot
Parco dei Mostri képek). A két épület
(ezek közül az egyik látogatható) között található a francia
kert (olaszul giardino all'italiana :-) ), mely gondosan nyírt
formájával és labirintusra emlékeztető elrendezésével
bújócskázásra csábít... de a szigorú őr leállította a két
fiút időben.
A hatalmas szökőkútban aranyhalak úszkálnak és
vidám törpék fröcskölik a vizet (most éppen nem, de nyáron
bizonyára bekapcsolják ezeket is). Ahogy a lépcsőn feljutottunk,
újabb és újabb meglepetésben volt részünk. Minden szinten
valami érdekes megoldást láthatunk a víz elvezetésére. Az egyik
szinten félkörben mécses alakú kicsiny szökőkutak vannak.
A
következő szinten egy hatalmas kőasztal, melyen pikniket tartottak
az ott lakók.
Még feljebb haladva egy olyan
vízfolyás épült, mely egy nyakláncra emlékeztet és játékra
csábít.
Egészen fent egy kis barlangot
találunk fülkékkel és a sziklából előtörő apró
vízesésekkel, melyet két oldalról két kicsi ház fog közre.
A kert és a szökőkutak megtekintése
után a parkban lehet rohangálni, fára mászni vagy egyszerűen
csak heverészni.
Az egész kert nyugalmat áraszt
(persze ez azért is történhet, mert kevés látogató volt éppen),
olyan mintha visszamennénk az időben, vagy egy mesebeli parkban
sétálnánk.
Hazafelé megéheztünk és úgy
gondoltuk az otthonunkhoz közeli városban, Graffignanoban
vacsorázunk, az egyik kedvenc éttermünkben. Sajnos ők nem így
gondolták, a válság itt is érezteti hatását, több vidéki
étterem a heti egy pihenőnap mellett más napokon sem nyit ki :-(
Így továbbálltunk és egy olyan
helyen álltunk meg, amelyre már régóta „szemet vetettünk”.
Érdekes felfedezéseket tettünk és meglepetések vártak ránk...
de ez már egy másik történet....
