Most játszák az olasz rádióban- 2 dal

Amikor Olaszországban vagyok általában a Subasio rádiót hallgatom. Egy-egy felkapott dalt többször ismételnek, ezért most ezekből kettőt választottam ki, melyek közül az első a Ligabue, akik a régi nagyok közül valók, de még mindig igen népszerűek. Szövegeik nem a szokásos (én szeretlek, ha nem szeretsz, ha nem vagy velem, stb.) szófordulatokat tartalmazza, mégis könnyen érthető. A másik dalt, a Modá együttes dalát, azért tettem be, mert bár nálam nem jön be, de népszerű és elég sok használható kifejezés van benne. Amikor először hallottuk, azon nevettünk, hogy olyan a szövege, mintha egy nő énekelne és ő panaszkodna a kedvesére, aki mindig elmegy és mikor kedve szottyan, visszajön hozzá („non sai dirmi quando torni”, „ ogni quattro mesi torni”).



Ligabue
Un colpo all'anima

http://www.youtube.com/watch?v=HSJKuKnIWN0


Tutte queste luci
tutte queste voci
tutti questi amici
tu dove sei!?

Tutto questo tempo
pieno di frammenti
e di qualche incontro
e tu non ci sei…

Tutte queste radio
piene di canzoni
che hanno dentro un nome
ecco chi sei..!

Non ti sai nascondere per bene…

Quante volte sei passata
quante volte passerai
e ogni volta è sempre un colpo all’anima

Pasta al sugo di melanzana- Padlizsános tészta

A beköltözéskor történt egy nagyon érdekes eset. A megmaradt csempéket, a könnyebb bútor mozgatást elősegítendő, kitettük a szomszéd (lapos) melléképületének a tetejére (a jelentős lejtő miatt, a mi házunk mint egy nagy L betű "fekszik" a szomszéd házon, a másik szomszéd a mi házunkra támaszkodik). Egyszer csak szörnyű szentségelést hallottunk az érintett ablak irányából. A szomszéd bácsi, akkor olyan 85 körül járhatott, felmászott (!) egy létrára és onnan kiabált be mindenféle szépet, hogy az ilyen -olyan fővárosi fajtánkat, hogy odatettük a csempéket. Először próbáltam csitítani és elnézést kérni, hogy nem kértünk engedélyt, hogy kitegyük azt a pár csempét a tetőre, de csak ideiglenesen gondoltuk, az adott napra. Nem sikerült...néhány perces szitkozódás után, lemászott, mi először ledöbbentünk, majd nevettünk, hogy jó lenne 85 évesen is ilyen magas létrára felmászni. Nemsokára megjelent az egyik rokona és elnézést kért, mi is, így szent volt a béke. Másnap reggel Kriszta nyitotta a redőnyöket és az egyik igencsak szorult, addig erőlködött, hogy az megugrott, kiugrott a zsanérból és lezuhant (fém, kb. 30 éves darab) a járdára, pont ott, ahol a bácsika szokott üldögélni. Szerencse, hogy éppen akkor hideg reggel volt és nem ült ott és nem is járt arra senki. Biztosan agyonütötte volna. Később kibékültünk, megengedte, hogy kitegyük a ruhaszárítót a tetőre (nincs teraszunk) és kedvesen elbeszélgetett velünk. Sajnos azóta már meghalt. A felesége, Nina egy rendkívül kedves néni. Mindig ideadja a testvérétől kapott zöldségek nagy részét és mindig elmondja, hogy mennyire örül, hogy hallja a gyerekeinket rohangálni és kiabálni a feje felett, nincs az a borzalmas csend. Legutóbb kaptunk tőle hatalmas paradicsomokat és egy pár padlizsánt. Ezért jön a padlizsános tészta receptje (nem megyek át gasztroblogba, de az olaszországi tartózkodáshoz ez is hozzátartozott) . Grazie zia Nina!

A hatalmas, tenyérnyi paradicsomok és a padlizsán

Pasta al sugo di melanzana

Serpenyőbe tegyünk olívaolajat és egy cikk meghámozott fokhagymát. 

Sipicciano 2.

Mivel a munkám Magyarországhoz köt, nem tudtam folyamatosan itt lenni és úgy előkészíteni a költözést, ahogy kellene. Egy céget bíztam meg a költöztetéssel, akik mindent becsomagolva költöztetnek. A mindent becsomagolva úgy kell érteni, hogy kint hagytunk v. hol egy csomag gyufát, használt elemeket, kagylókat, azt is becsomagolták. Mindent aprólékosan, gondosan becsomagolnak. Egyik nap becsomagolnak, másik nap leszállítják és bepakolnak. Mi este megérkeztünk Sipiccianoba, ahol a felújítás nagyon jó lett, leszámítva két aprócska tényt: nem kötötték be a bojlert és nem kötötték be a fűtésül szolgáló légkondikat (eddig nem tudjuk hogyan fűtötték be a lakást). A lakásban 4 (!!!) fok volt és ott álltunk két kisgyerekkel és két gumimatraccal. Hát...nem kívánom senkinek azt az éjszakát. Másnap veszekedés a vállalkozóval (Kriszta szerette volna meggyilkolni), ő veszekedett az alvállakozókkal, akik nem akartak jönni, mivel jön Szilveszter és ők nem dolgoznak. Fenyegetés, további vita, egymásra mutogatás, stb. Jön a vízvezetékszerelő, jön az villanyszerelő. Nem tudják megcsinálni, csak jan.2. után. Haza akarunk indulni, a gyerekek megbetegedtek. Kriszta kijelenti a vízvezetékszerelő előtt, hogy ha nem csinálják meg azonnal, hazamegyünk Magyarországra és csak nyáron fizetünk, ha visszajövünk. Mégsem kívánhatják, hogy két kisgyerekkel ittmaradjunk hidegben, melegvíz nélkül. Közben visszamentem Rómába és elhoztam egy villanyradiátort a régi lakásból. Csepp a tengerben. De legalább egy szobában nem fázunk (kandalló a konyhában van). Időközben békét kötött a villany és vízvezetékszerelő és elkezdtek együttdolgozni a fűtésünkön. Odakint melegebb van, mint a lakásban. Közben vettünk fát és elkezdtük eltüzelni a kirámolt dobozokat. De csak a konyhában van meleg, minket pedig kellemes füstös szag jár át. Végül 3 nap után megindul a fűtés, de csak egy szobát fűtünk, hogy legalább egy helyen legyen meleg.

Sipicciano- óváros

elettricista- villanyszerelő
idraulico- vízvezetékszerelő
fare il trasloco- költözni
aria condizionata- légkondi
riscaldamento- fűtés
avere freddo- fázni
termosifone elettrico- villanyradiátort
legna da ardere- tűzifa
imprenditore- vállalkozó
bruciare la carta/il cartone- papírt égetni
notte di San Silvestro- Szilveszter
Capodanno- Újév

Sipicciano- tagliatelle ai funghi porcini

Folytattuk tehát a lakáskeresést. A következő város Civitella d'Agliano volt, egy nagyon szép város, a hol a lakás (palazzo cielo- terra) nagyon jó helyen volt, csak kicsi lett volna négyünknek, nem is beszélve a meredek lépcsőről, ahol mindketten láttunk lelki szemeinkkel a gyerekeket legurulni. A hölgy utolsó két tippje Sipicciano és Pisciarello városkák lettek volna. Ez utóbbi névadáson el lehetne mélázni, maradjunk annyiban, hogy nem tetszett az ötlet, hogy egy ilyen nevű városban lakjunk (Hol laksz? Pisciarelloban. - HOL??? hihihi). Nézzük meg a sipicciano-i házat. A ház megtetszett, közel a központhoz, szép tágas szobák, igaz van mit felújítani, de látszanak a gerendák, van kandalló, bordó égetett tégla padló és a fiúknak lenne egy jó nagy szoba. Közel van az autópályához és a környék tele van látnivalókkal. Oké, legyen ez. Döntésünket megünnepeltük az Osteria del Gallo-ban (előfordul, hogy az osteria olcsóbb, egyszerűbb, mint a ristorante, de ez nem kőbe vésett szabály). Signor Mario, aki későbbiekben Sipiccianoról alkotott képhez tartozott, tagliatelle ai funghi porcini-t főzött nekünk. Nagyon finom volt, helyi bort ittunk hozzá. Teljesen elégedetten hagytuk el a várost. Szeptember a felújítás elkezdődött, több hetes (hónapos) csúszással lett készen. Szilveszter előtti napokban költözhettünk be, a felújítást vezető szerint minden oké, jöhetünk, érkezhetnek a bútorok...mi pedig elhittük...

appartamento- lakás

palazzo/palazzina/palazzetto cielo- terra- a földszinttől az utolsó emeletig egy egységet képező ház

centro storico- óváros, történelmi negyed

travi a vista- látható fagerendák

camino- kandalló

pavimento in cotto- égetett tégla padló

salotto/soggiorno- nappali

angolo cottura- főzősarok

cucina abitabile- lakható konyha

ristrutturazione- felújítás

A tagliatelle ai funghi procini receptje nagyon egyszerű: olívaolajba fokhagymát teszünk, erre dobjuk a tisztított, darabolt vargányát. Sózzuk, átforgatjuk, egy pár percig együtt pároljuk és rátesszük a kifőzött tésztára, jó sok parmezán vagy pecorino a tetejére. Ugyanezt tehetjük bruschettára (pirított kenyér olívaolajjal megkenve), egy kis petrezselyemmel meghintve.

Pasta al pomodoro e pinoli da Ada di Graffignano (VT)- Fenyőmagos paradicsomos tészta Adától (Graffignano)

Évekkel ezelőtt, amikor olaszországi lakáskeresésbe kezdtünk az interneten megakadt a szemünk Graffignano nevén. Tetszett a név, utánanéztünk: helyes kisváros, nincs messze Rómától, szóval épp megfelelt volna. Elkezdtük nézni a lakásokat, itt egy olyan lakást mutatott az iroda, ami (szerintük) minden szempontból megfelelt volna nekünk. Az ingatlanos szerint egy igazi kis „bijou” volt a lakás. Igaz, hogy a középkori városrészben volt, de ezzel le is zárult előnyeinek taglalása. A második emeletre kellett felcaplatni jó meredek és szűk lépcsősoron. A lakás alacsony volt és egyetlen helységből állt (bár az ingatlanos szerint lehet belőle két helységet kialakítani- de milyet??!!). Szóval a lakáskeresések során először elvetődtünk az Adához címzett étterembe, ahol a specialitást ettük, a paradicsomos fenyőmagos tésztát, amelyik kiváló példája az olasz cucina povera-nak, mivel egyszerű hozzávalókból alkot nagyon finomat. Bár kisebb fiam pesto- és pizza rossa függőségét nem tudjuk (ezzel sem) megingatni, a család többi tagja egyértelműen szereti. Sajnos a fenyőmag eléggé drága mulatság, de érdemes kipróbálni.

Pomodorini Pachino (ciliegini)

pasta fresca

Il risultato- az eredmény

Alább közlöm a receptet (melyet a feleségem írt le):

Hozzávalók/ingredienti:

1 ek. Olívaolaj-olio di oliva

1 gerezd fokhagyma- spicchio d'aglio

15-20 db koktélparadicsom- pomodorini Pachino (ciliegini)

1 csomag fenyőmag- una bustina di pinoli

1 csokor petrezselyem (elhagyható)-prezzemolo

Elkészítés:

Egy serpenyőbe beleöntjük az olívaolajat és a gerezd megtisztított fokhagymát. A paradicsomokat félbevágva beletesszük, sózzuk és amikor kellően összeestek, hozzáadjuk a fenyőmagot. Egy párszor átforgatjuk, tálalás előtt beletesszük az apróra vágott petrezselymet és rátesszük a tésztára (spaghetti, penne, farfalle, pasta lunga fatta in casa - házitészta (minden vidéken más-más néven: pici, tonnarelli, picchiarelli, stringozzi, stb.)

És természetesen reszelt parmezán vagy inkább helyi pecorino.

Anteprima di scuola - Iskolai előzetes Olaszországból

Nagyobbik fiam szeptemberben kezdi az iskolát, ezért természetesen figyeljük az árakat, szórólapokat és persze nem úsztuk meg a (jelenleg) kedvenc rajzfilm főszereplőivel díszített hátizsák megvásárlása nélkül. Itt is egyre korábban kezdődik az iskolai eszközöket ajánló áruházak reklámdömpingje. Sorra kapjuk a nagyobb áruházak szórólapjait. Kezdjük az iskolatáskával. Az egyik nagyobb bevásárlóközpontban sétálgatva, bementünk egy papírboltba hátizsákot nézni. Rögtön fel is tűnt egy nagyon helyes (fiúknak való) Ferrari hátizsák. Amikor megláttuk a 87 eurós árát, egy gyors fejszámolás után visszatettük. Megnéztük a többi hátizsákot, a legtöbbje 60 és 90 euró között mozgott. A tolltartók 29 eurós árban voltak (ezek ceruzával, radírral, ollóval, stb. felszerelt tolltartók) Bementünk a szupermarketbe, ahol ugyanaz a hátizsák (20 méter a távolság) 34 euróba, a tolltartó 17 euróba került. Így a kisebbik legény is kaphatott egy ovis hátizsákot :-)

A következő bejegyzésben elkezdem a tipikus ételek-italok bemutatását, ami természetesen személyes jellegű lesz és főképpen Lazio, Umbria, Toscana, Szardínia, Calabria területéről fogok válogatni.

Nézzük az iskolához kapcsolható szavakat.

hátizsák- zaino

puhafalú, nem merev hátizsák - zaino estensibile (szó szerint táguló, bővülő)

ajándék játék- gadget in omaggio

háromrekeszes tolltartó: astuccio triplo

filctoll- pennarello

kerekes-fogantyús hátizsák – zaino con ruote

határidőnapló- agenda

füzet- quaderno

nagyalakú füzet- quadernone

olló- forbici

radír- gomma

ceruza-matita

színesceruzák- matite colorate

zsírkréta- pastelli a cera

iskolaköpeny (itt néhol még hordják)-grembiule

vonalzó- righello

szögmérő- goniometro

ragasztó- colla

faragó- temperamatite