Évekkel ezelőtt, amikor olaszországi lakáskeresésbe kezdtünk az interneten megakadt a szemünk Graffignano nevén. Tetszett a név, utánanéztünk: helyes kisváros, nincs messze Rómától, szóval épp megfelelt volna. Elkezdtük nézni a lakásokat, itt egy olyan lakást mutatott az iroda, ami (szerintük) minden szempontból megfelelt volna nekünk. Az ingatlanos szerint egy igazi kis „bijou” volt a lakás. Igaz, hogy a középkori városrészben volt, de ezzel le is zárult előnyeinek taglalása. A második emeletre kellett felcaplatni jó meredek és szűk lépcsősoron. A lakás alacsony volt és egyetlen helységből állt (bár az ingatlanos szerint lehet belőle két helységet kialakítani- de milyet??!!). Szóval a lakáskeresések során először elvetődtünk az Adához címzett étterembe, ahol a specialitást ettük, a paradicsomos fenyőmagos tésztát, amelyik kiváló példája az olasz cucina povera-nak, mivel egyszerű hozzávalókból alkot nagyon finomat. Bár kisebb fiam pesto- és pizza rossa függőségét nem tudjuk (ezzel sem) megingatni, a család többi tagja egyértelműen szereti. Sajnos a fenyőmag eléggé drága mulatság, de érdemes kipróbálni.
Pomodorini Pachino (ciliegini) |
pasta fresca |
Alább közlöm a receptet (melyet a feleségem írt le):
Hozzávalók/ingredienti:
1 ek. Olívaolaj-olio di oliva
1 gerezd fokhagyma- spicchio d'aglio
15-20 db koktélparadicsom- pomodorini Pachino (ciliegini)
1 csomag fenyőmag- una bustina di pinoli
1 csokor petrezselyem (elhagyható)-prezzemolo
Elkészítés:
Egy serpenyőbe beleöntjük az olívaolajat és a gerezd megtisztított fokhagymát. A paradicsomokat félbevágva beletesszük, sózzuk és amikor kellően összeestek, hozzáadjuk a fenyőmagot. Egy párszor átforgatjuk, tálalás előtt beletesszük az apróra vágott petrezselymet és rátesszük a tésztára (spaghetti, penne, farfalle, pasta lunga fatta in casa - házitészta (minden vidéken más-más néven: pici, tonnarelli, picchiarelli, stringozzi, stb.)
És természetesen reszelt parmezán vagy inkább helyi pecorino.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése