Jó pár évvel ezelőtt történt, hogy az egyik nagyváros középiskolájából hívott az igazgatónő, hogy olasz tanárra lenne szüksége a következő tanévre. Azt mondta nagyon örül, hogy megtalált, milyen jó lesz, hogy anyanyelvi tanár fog tanítani náluk. Remélte, hogy így az olasz oktatás emeli majd a gimi helyezését a gimnáziumok sorában. Akkori helyzetemben nagyon megörültem a lehetőségnek, bár lakóhelyet kellett volna váltanom. A személyes találkozón megegyeztünk, hogy az akkor ideiglenesen (óraadóként) ott olaszt tanító hölgy fogja velem tartani a kapcsolatot. Pár héttel húsvét előtt jelentkezett ez a lány és elmondta, hogy mikor várnak bemutatóórára. Itt két hibát követtem el: 1. Rábíztam magam erre a lányra. 2. Rábíztam magam az olasz nyelvtudására. Kiderült ugyanis, hogy rossz időpontot adott meg nekem (olaszul többször megkérdeztem). Egy héttel később jelentem meg a gimiben, mint amit az igazgatónő mondott. Félre ne értsétek: nagyon szívesen beszélgetek olaszul az olaszul tanulókkal. De az eset után rákérdezek magyarul is a fontos dolgokra. Az ilyen félreértések után, amikor bementem a negyedikesek órájára, döbbenve tapasztaltam, hogy négy év olasz tanítás után milyen keveset értenek abból, amit beszélek nekik vagy felírok a táblára. A következő kérdéseket tettem fel: hogy hívnak? hány éves vagy? hová szeretnél menni nyaralni? Volt, aki próbálkozott válaszolni, a többség nem értette, miről van szó. Próbáltam gesztikulálva magyarázni (nyelvoktatásban színészkedni is kell)...semmi reakció. Az eset után az igazgatónő nem jelentkezett és amikor én hívtam sohasem volt elérhető, majd visszahív, stb. (bizonyára nektek is ismerős a helyzet). Végül több hét bújócska után, sikerült beszélnem az igazgatónővel és azzal a mondattal kezdte, amit azóta is emlegetünk:
Úgy érzi, hogy a diákok megijednének egy anyanyelvű tanártól!
Akkor elkeseredtem, mert nagyon beleéltük magunkat a változásba. A sors iróniája, hogy ezután ebből a gimnáziumból jöttek hozzám tanítványok (persze nem a negyedévesek), akik szerettek volna valamit kezdeni az olasz nyelvvel.
Szóval azoknak, akik nem ilyen "ijedősek" akár kezdőknek, akár haladóknak, a KONYHAI leckesorozatból a következő
havi témát ajánlom:
Egész februárban a KONYHAI LECKÉKBEN
TOSCANA-val foglalkozunk.
A leckék segítségével a receptek mellett, rövid ismertetőt olvashatsz az adott régió konyhájáról, megtanulhatod pl. a tésztafélék, a különböző pékáruk neveit, stb., gyakorolhatod a nyelvtant, megfigyelheted a beszélt nyelv fordulatait, mindezt személyre szabottan.
Minden leckéhez miniszótár tartozik és a kezdőknek hanganyag.
Továbbá, akik 5 leckét megrendelnek, azok 5% kedvezményben részesülnek, 10 lecke után pedig
10 % kedvezmény jár!
Ez megdöbbentő volt számomra. Szerintem az anyanyelvi tanár egy ritka kincs. Ha megijednek a diákok nem baj, meg lehet őket nézni néhány hét tanulás után. :) Én tanultam már iskolában angolt, németet és olaszt is. Ritkán fordult elő például, hogy a kiejtésre nagy súlyt fektessenek. Amikor elmentem Velencébe és kértem egy pizzát hibátlan nyelvtannal, a felszolgáló mégis visszakérdezett. Nem értette mit mondok és ez a rossz kiejtés miatt volt. Anita
VálaszTörlésKöszönöm a megjegyzést, Anita! A kiejtésen túl, néha már nem használatos kifejezéseket magoltatnak be a diákokkal. A kiejtés csiszolható, ha sokat nézel tévét, hallgatod a neten a rádiót. A nyelv nem állandó, hanem folyamatosan változó dolog.
VálaszTörlésStefano